Prima primissima

 Kedves Olvasóm!

Sok szeretettel üdvözöllek, ámde... mi hozott vajon ide téged? Tiszta kíváncsiság? Nosztalgiával elegy kísértés?

--

Az semmi. De mi hozott ide engem? 

Oké, maradjunk egyelőre nálad. Bizonyára információra vágysz egy kevéssé feltárt téma kapcsán. Prima primissima, ez valami tévés műsoros díj, mondhatnád. Miért kell erről blogot indítani? Avagy: mi a hírértéke, vázze?

Nos, az én díjam egészen másmilyen. Nem a művészet vagy a tudomány, a sportélet kiemelkedő figuráinak szentelem tollam reflektorfényét. (Meg hát amúgy is furcsa szerkezete kezd lenni ezeknek a publikus díjaknak.) Az én díjaim kizárólag az intenzív-negatív irányba folynak. Magyarán szólva, olyan embereknek ítélem a díjaimat, akik megkeserítették és megkeserítik az életemet. 

Szoktuk azzal hitegetni magunkat és megfényezni egónkat, hogy egyediek vagyunk. Minket aztán ne vegyenek egy kalap alá senkivel! Pedig micsoda tévedés ez. Típusok, információcsomagok vagyunk csupán. Így tehát adja magát a logikus következtetés, hogy életünk megkeserítői is típusok. Fröccsöntött ellenségek, na.

Típusstúdiumok következnek tehát. Mert nem tárolom őket tovább a fejemben. Szeretnék végre levegőt kapni.