1. Szadizmus

 Vicces, hogy ez a nagyon sötét, nagyon fenyegető szó épp arról a primadonnámról jutott eszembe, akit a legkevésbé intelligensnek tartok. Ő amolyan kicsit sötét, kicsit fenyegető személyiség. És kicsit szánnivaló is, amint beláttam a primitív taktikái mögé.

Egy szó, mint száz: nála tűnt fel először, hogy nem a gyűlölködő, másokat alázó kommunikációs stílusa a legmegdöbbentőbb. Pedig ő komplett kis esszéket szánt annak kifejtésére, mennyire nullának tart engem. Időt s energiát nem kímélve, számos szó- és írásbeli gyűlölettirádával szórt meg engem az évek során. De amíg szavainak nettó súlya alatt vergődtem, nem jutott lelki energiám a bruttó érték észlelésére. 

A bruttó érték pedig nem más, mint a szadizmus. Az, hogy a drága kis hangszóró érzékelhető örömét leli a bántásban. Már nem kommunikáltam ezt felé (mert minek). Aki ennyi élvezetét leli mások fájdalmában, nem egykönnyen mond majd le erről. Környezetem visszajelzései alapján másokba is szeret belemarni. Ez a konkrét szó olyan valakitől jött, akire felnézek és megbízom emberismeretében.

No de mi is az a szadizmus? Nekem első blikkre valami háborús kínzókamra vagy durva szexjáték jut eszembe, valami kriminális, köztörvény által behatárolható és felróható borzalmas tett. Mindazonáltal a mezei szadizmus csupán a pszichológia által is jegyzett torzulást jelenti a társas kapcsolatokban. Még csak nem is pszichiátriai szintű torzulás, hanem pszeudopatologikus maladaptív megküzdési technika (Pléh et al., 2021.). Magyarán önmagában nem kiált sem dilidokiért, sem dilibogyóért, csak éppen a környezete napjait keseríti meg vele a szadista ember.

Hogyan is jelenik meg tehát a szadizmus a primadonna kommunikációjában? Sokáig a nettó szósúlyra koncentráltam. Az borított ki, amiket mondott rám. (Hely híján ezeket nem másolom be. Betelt a merevlemezem.) De mostantól az is tudásommá válik, ahogy mondja. Tehát:

- végletes fogalmazásmód (leg-; mindig; mindenki; soha)

- hivatkozás nehezen behatárolható csoportokra (akiknek nevében szeret beszélni a szadista)

- elzárkózás az egyenrangú, valós idejű kommunikációtól; telefon nyomkodása, írásbeliség és ghosting

- alkalomszerű, felületes bocsánatkérés és ígérgetés, aminek őszinteségében és tartósságában sajnos nem lehet bízni (sok év sajátélményem alapján)

Ilyen egyszerű a recept. A Sötét Triád/Sötét Tetrád hitvitában szó esik arról is, hogy a szadizmust nem kell külön értelmezni, ez csupán a szubklinikus pszichopátia egyik megjelenési módja. Én az egyszerűség kedvéért külön gondolkodom róla.