3. Egy kis viktimológia. Az érem másik oldala.

 Az előző bejegyzésből lejöhetett az a kérdés, hogy az ábrázolt hatalmi játszmából mi a primadonnák tartós haszna. Elkaszáltak egy "gyenge" példányt. De az, kudarcának tudatában, leporolja magát és sebeit nyalogatva odébb kotródik. Vagy mégsem? Hol van itt a hosszú távú nyereség?

A klasszikus játszmaelmélet szerint - akár a tranzakcióanalízis, akár a modernebb sématerápiás vonal mentén indulunk el - minden zsák megtalálja a foltját. Minden agresszorra jut egy neki megfelelő, tartós tápanyagként (supply) szolgáló áldozat. Ezt lehet hosszan rágcsálni, volt elég terápiás gyakorlatom benne. Most inkább egy kegyetlenségében találó filmes jelenet jut eszembe, a Speak No Evil című iszonyatosan frusztráló mindfuck-filmből. A halk szavú, mindig udvarias dán áldozatok megkérdezik holland agresszoraiktól, már a véres végjáték közben:

- De hát miért teszitek ezt velünk?

- Azért, mert hagyjátok.

Uff. De utáltam ezt a filmet. Azt hiszem, a leginkább azért váltott ki parázs érzelmeket a nézőkben, mert mindvégig ott lebegett a szabad akarat, a máshogy döntés mézesmadzagja. Miért nem szedi össze magát a dán pár? Hogyhogy nem hagyják ott az agresszoraikat a bús 3,14csába? Miért van, hogy olyan sokan csak oda jegyet váltunk abba a bizonyos erdőbe, ahol pedig mindig biztos a totális szívás? 

Nekem sok dolgom volt ezzel. Könnyen terelhető áldozat-alapanyag voltam, mivel amolyan klasszikus jókislány szerepre neveltek. Ennek pedig fontos eleme, hogy mindenki lelki jóllétét szavatoljam. Mi ehhez a legbiztosabb út? Az engedelmesség. A hibáztatás gyönyörűen olajozott internalizálása. Erre az első terapeutámnak volt egy zseniális mondása: "Legyél jó kislány... és ha összeszidnak, legyél még jobb kislány." 

Micsoda flash ez a sötét agresszoroknak! Emlékszünk, hogy ők saját belső torzulásaikra nem az önismeret (nehéz) útját választják. Hanem a durva leuralást, a másik hibáztatását, kritikákkal és ordibálással való megsemmisítését. Erre persze egy egészséges önismeretű partner azt reagálja, hogy elmész ám anyádba - és kiiktatja a sötétséget az életéből. De az áldozat... az áldozat betérdel.

Nekem sok év gyakorlás után - melynek fontos vizsgaállomása volt a férfi primadonnám hatástalanítása - sikerült az egészséges attitűdöt mind jobban elsajátítanom. Baromi nehéz, mert egy jó kislánynak először kényelmetlen. Mint a fordítva felvett cipő (utalás az Antikrisztus filmre - aki tudja, az tudja.)

Vannak viszont olyan helyzetek, melyekből nincs ilyen szép és egyértelmű kiút. Ez a helyzet pedig: a család. A családi dinamika. A következő esetleírásom erről szól majd.