A primadonnák szociálpszichológiája 1.

" ... a konzervatívok balratolódásával törvényszerűen légüres tér keletkezik ott, ahol eddig ők voltak, s ezt a korábban nemes elvek és fennkölt eszmék által betöltött légüres teret azok az elvtelen politikai szerencselovagok fogják betölteni - vulgarizmussal, gyűlöletkeltéssel és szinte mindig a "normalitás visszaállításának" jelszavával - akiknek a legfőbb politikai képessége éppen a légüres terekbe történő benyomulásban és mások gyengeségeinek, vagy hibáinak könyörtelen és gátlástalan kihasználásában áll."

Váratlan helyről, egy politikai elemző esszéjéből merítettem ihletet ma. Nem tudtam eddig ugyanis, hogyan fogalmazzak arról a gátlástalan mocsokságról, amivel a primadonnák révén sokszor találkoztam, aminek ösztönösen - és általában egyes-egyedül - ellenálltam. (Mert a többiek rendszerint beletörődve tűrnek...) S aminek eredményeként a primadonnák szep következetesen kiszorítottak-kiszorítanak engem informális (baráti, családi) csoportokból.

Az ugyanis nem elég, ha pszichologizálva közelítem meg a primadonnák sáskatermészetét. Persze-persze, ott táncolnak ők a Sötét Tetrád szindróma és az egyszerű hisztrionikus személyiségzavar határán. De mitől ennyire sikeres kakukkfiókák? Azt hiszem, erre most nagytársadalmi szinten kapok választ.

Stay tuned. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Némi vizuális szemléltetés

Kép
 Mielőtt - egyelőre - búcsúzom ettől a blogtól, eszembe jutott, hogy tök jól tudom két képpel szemléltetni, miként viszonyul egymáshoz a nyers harag és annak kiérlelt, finomított változata - a gyász. A nyers harag lángol és pusztít - ha csak gondolatban is: Forrás: Facebook A jól kiérlelt, gyásszá szelídült harag ezzel szemben sok, sok mécses a meghiúsult lehetőségek emlékére. Szép lehetett volna... ha az a volna ott nem lett volna. Ez az én gondolatom Mindenszentek idején. Forrás: kemma.hu
További információk

3. Egy kis viktimológia. Az érem másik oldala.

 Az előző bejegyzésből lejöhetett az a kérdés, hogy az ábrázolt hatalmi játszmából mi a primadonnák tartós haszna. Elkaszáltak egy "gyenge"  példányt. De az, kudarcának tudatában, leporolja magát és sebeit nyalogatva odébb kotródik. Vagy mégsem? Hol van itt a hosszú távú nyereség? A klasszikus játszmaelmélet szerint - akár a tranzakcióanalízis, akár a modernebb sématerápiás vonal mentén indulunk el - minden zsák megtalálja a foltját. Minden agresszorra jut egy neki megfelelő, tartós tápanyagként (supply) szolgáló áldozat. Ezt lehet hosszan rágcsálni, volt elég terápiás gyakorlatom benne. Most inkább egy kegyetlenségében találó filmes jelenet jut eszembe, a Speak No Evil című iszonyatosan frusztráló mindfuck-filmből. A halk szavú, mindig udvarias dán áldozatok megkérdezik holland agresszoraiktól, már a véres végjáték közben: - De hát miért teszitek ezt velünk? - Azért, mert hagyjátok. Uff. De utáltam ezt a filmet. Azt hiszem, a leginkább azért váltott ki parázs érzelmeket a n...
További információk

Három: szalagcímek a semmiben

 Ha szavaznom kellene egész életem leginkább szívszaggató művészeti élményére - tényszerűen arra az élményre, amelyik a legtisztább és legfelemelőbb szívfájdalmat váltotta ki belőlem - bizony nem a klasszikusok nyernének. Nem a Pietá, nem M ahler vagy M ozart (aki, mint tudjuk, a zene Beethovenje), sem más kánondarabok. Még M annék sem, pedig megérdemelnék. Már maga ez a felsorolás is sokat segít a lelkemen. Mennyi olyan M, akik nem elvesznek a világ szépségéből, hanem hozzáadnak! No, de vissza a fővonalhoz. A legszebb és legfájóbb élményt egy olyan történet okozza nekem, mely a haragról szól. Kapcsolódik hozzá bűntény, hiszen azzal lehet leginkább haragreakciót kaszálni a T. Közönségtől. Vagy megcsalás, vagy nagymérvű csalás, vagy lehetőleg kiskorúak sérelmére elkövetett bűntény. A magyar lélek viszont valahogy úgy van kitalálva, hogy a nők sérelmére elkövetett dolgok nem olyan érdekesek, a nagymérvű csalások előtt meg kifejezetten kalapot emelünk (ehm, országunkat is ez irányítj...
További információk