Férfi vagyok, lehetek én is primadonna?

 Hát persze, hogy lehetsz. Csak gyök kettő.

Egy-két férfi primadonna (vagy, ha az olasz szót vesszük alapul, "prima-uomo" vagy divo) szintén az utamba került. De a férfiak hozzáállása a hatalomhoz sokkal egyszerűbb és egyértelműbb. Igaz, tudnak ők is érzelmi zsarolással, ellehetetlenítéssel élni. Ám ezeket a manővereket sokkal egyszerűbb leleplezni és kezelni, mint a nőknél.

Igen, volt olyan férfi primadonna az életemben, aki oktatásban betöltött hatalmi szerepét már sok - általában női - hallgatója megzsarolására használta. Azok szépen be is feküdtek neki, mert olyan speciális diploma megszerzéséről volt szó, amihez csak faszikámon keresztül lehetett hozzájutni. 

Csak hát elkövette azt a szarvashibát, hogy összeismertetett a felettesével, még amikor nem volt baja velem. Szerencsére abban az időszakban terápiába is jártam, és a terepautóm biztatott arra: írjak hivatalos panaszt a felettesnek. Meg is lett az eredménye: a tanszék fennállása alatt először biztosítottak nekem kerülő utat egy utolsó vizsgára és az államvizsgára. E ponttól kezdve nem tudom komolyan venni a férfiak hatalmi játszmáit, csak legyintek. Izmozzatok csak, gyíkok.

A nők ellenben sokkal kifinomultabb és hosszabban tartó zsarolási és támadási technikákat fejlesztenek ki. Erre a genetikailag fejlettebb női empatikus készség adja az alapot, és a szociálpszichológiai szinten érvényesülő megküzdési taktikák kitanulása (szadizmus, nárcizmus, machiavellizmus) csak rátesz pár lapáttal. 

Erről is később bővebben.