C - conflict. A konfliktogén barát

 Sok időbe telt, míg rájöttem, hogy a pihe-puha barátságunk fészke milyen törékeny tojáshéjakkal van körberakva. Igaz, volt valami beazonosíthatatlan baljós érzésem, az a bizonyos tojáshéjakon mászkálós érzés (persze ezt most már könnyen mondom, benefit of hindsight). Viszont, miután egész életemben a nagyon legkisebbik testvér szerepe határoz meg a családomban, ebben a barátságban imádtam a "nagyobbik testvér", az óvó és tapasztaltabb barát szerepét. Nem tagadom, hiányzik is. Talán jobban, mint maga a barát személye. :(

Szóval sokáig gond nélkül simultam bele a gondoskodó szerepbe, jól esett. Magától jött például az a késztetés bennem, hogy én álljam a cechet egy-egy baráti találkozásnál. Aztán mikor a Sötét Tetrádom - mostantól ST - benyújtotta a tizennyolc éves cechet, összeomlottam, s ennek lélektani kártérítésén mai napig fáradozom.

ST soha nem tagadta, hogy különc. Büszke is volt erre, egyedisége az identitásának, felfújt egójának mintegy részét képezte. Igen, az volt, hogy ő különleges, és különlegessége miatt sok bántásban is volt része. E téren sorsközösséget vállaltunk egymással. Akkoriban még nem figyeltem a különleges és a más közötti igen fontos különbségre. Bocs, nem vagy különleges! Se több, se kevesebb nem vagy másoknál a másságod miatt! (Legyen az eltérő szexuális orientáltság, neurodivergens huzalozás, az átlagosnál jóval magasabb intelligencia, PCOS, napallergia és/vagy bármi egyéb.)

A fenti közlés nekem sem jött magától. Nagyon szerettem volna magamra valamiféle cédulát (label), ami igazolja, hogy miért nehezebb nekem az életben. Ezt egyik terapeutám sem engedte, fel is húztam ezen az orrom. Most értem csak meg, hogy basszus, igazuk volt. Akárhogy is, én a fiatal éveim közepétől azt az utat választottam, hogy dolgozom magamon; a híres Szabó Magda-mondás szerint azért, hogy rólam ne súrolhassák le a bőröm, és én se súroljam le mások bőrét a világban forgolódás közben. Önismeret, informált konfliktuskezelés. 

ST pedig azt az utat választotta, hogy átvitt értelemben vett fűkaszát ragad, és mindenkit kiirt az életéből egy különleges hatalmi elit tagjain kívül (erről később többet).

Különleges vagyok - mennyit bántottak - most már aztán ne kelljen alkalmazkodnom! Ennek a kimondatlan szabálynak akkor kezdtem kellemetlenül a tudatára ébredni, amikor egyszer csak bizonyos témákról nem beszélhettem. Mert valósággal megtiltotta. Kimondatlan szabályként egyszer csak ott volt köztünk. Mi a fasz, most meg mi történt?

Ennek csak egy példája volt egy füstbe ment párkapcsolati törekvése. Egyszer feltámadt benne a vágy egy pasi iránt. De viszonzatlanul. Bizony, a pasas némi autós entyem-pentyem után úgy rázta őt le, mint kutya a vizet. Olivérnek hívták. (Ezúton is gratulálok Olivérnek, sok szarságnak vette elejét.) Onnantól kezdve nem lehetett Olivér nevét kiejteni, mert ST csak bámult rám mereven, aztán annyit mondott: "Kiről beszélsz?" Innentől határozottan éreztem a roppanó tojáshéjak szúrását a talpamon.

Dr. Ramani szerint ez a fajta kaleidoszkopikus határszabás nem más, mint gázlángozás (gaslighting). A valóság szisztematikus átírása a partner tájékoztatása nélkül, saját haszon és a másik gátlástalan kihasználása céljából. ST ezt konfliktusok halmazai köré csoportosította. Egyszer csak valami nem volt oké, és a valóság addigi darabkáit fegyverként fordította ellenem. Másik kirívó esete ennek az volt, mikor magában úgy döntött, hogy én "adatokat adtam ki róla". Ismételten: mi a fasz?! Ez valami rendőrállam?

Az ő világában minden adatkiadás volt, ami a külvilág felé megnyílást illeti. Elkezdett írni egy lélektani elemző blogot, de következetesen nem a saját neve alatt. A páholy árnyékába húzódva. Innentől nem igazán tudtam értelmezni, mégis hogyan akar a világban bármilyen szinten érvényesülni, ha még a nevét sem hajlandó vállalni. Ellenirányban ez persze nem volt érvényes. Anyjának, akivel él, minden "adatomat kiadta", a mutter például rendszeresen figyelte a facebookomat, és kommentálta, hogy szerinte mit csinálok rosszul. Egy idő után az volt az érzésem, hogy nem is ST-vel kommunikálok, hanem az anyjával.

Aztán megszülte az anyuka-kompatibilis politikai válaszát. Ő maga Viktor-fan, és mindenki más, aki hozzá bejáratos, az is csupán Viktor-fan lehet. Ezen csúszott el végleg a mi kettőnk kapcsolata.

Remélem, most elégedett Anyuka.