Follow the yellow brick ouch

Óz, a nagy varázsló történetén gyerekek milliói nőttek fel. Emlékszem, amikor gyerekként nagyon beteg voltam (kétoldali tüdőgyulladással), és sokáig feküdnöm kellett, újra és újra ezt a lemezt kértem. Akkor még bakelit lemezek voltak és lemezjátszók - ezeknek működéstanát kicsit jobban is megérthettem volna, hogy a felnőttkori játszmákat jóval rövidebb és enyhébb formában kelljen csak végigélnem. 

De most nem ez a lényeg, hanem Óz történetének fő csavara, ha úgy tetszik, a Nagy Óz-féle Mindfuck. Mindenféle grandiózus trükk és bujkálás után kiderül, hogy a Nagy Varázsló csupán aprócska kis öregember, aki a varázsfüggöny mögül irányítja különféle trükkjeit. Ezért a stikliért senki sem haragszik az öregre, nem erre fut ki a történet. (Számomra pl. sokkal nagyobb fejtörést okozott, miért vágyik vissza Dorka a porlepte Kansasba.)

A történet nem többről és nem kevesebbről szól, mint Dorka felfedezőútjáról, és ennek minden eleme értékes-érthető a maga módján. A forgószél, a boszorkányok, a pipacsmező, és a társakkal átélt kalandok. (Kedvencem mai napig a Gyáva Oroszlán, akinek szinkronját zseniálisan ki más is adhatta, mint Haumann Péter). Imádtam a werkfilmet is, amiből kiderült, hogy a boszorkányt majdnem megölte a rákent zöld smink; hogy mások is rosszul viselték a kosztümjeiket, az Oroszlán majd' meggyulladt az óriás stúdiólámpák alatt; és hogy a forgószél valójában két végén ügyesen rögzített muszlintekercs volt. 

A werkfilmek és a terápiák olyanok, mint sok-sok betekintés Óz varázsfüggönye mögé. Ha a történetben akarnék maradni, úgy mondanám, hogy Dorka voltam, akit önismereti útja során sok boszorkány riogatott, mások támogattak, de azzal a csavarral léphettem csak át Smaragdváros küszöbét, hogy még hátulról jól fejbe csesztek a sárga köves út egyik téglájával. Ez maradandó fájdalmat, vérző sebet hagyott maga után.

A többi seb lassan begyógyul, amint rájövök, hogy a gonosz boszorkány-primadonnák és a fennhangon üvöltő majmok is kikerülhetők. Ezeknek a rossz szándéka nyílt. És most jön a lényeg: némelyik bizonyos ideig tartó mézesmadzag-korszakot tart fenn, de a hosszú távú machiavellizmus kevésbé erős oldaluk. Mondhatni, azon lehet lemérni egy primadonna sötét intelligenciáját, hogy milyen hosszú és színes mézesmadzagot (angolul: lovebombing) tud szőni a totális megsemmisítés előtt. 

Az a primadonnám, akinek félelmetes intelligenciájához valami egészen fura, sötét empátia társult, tizennyolc évet volt képes kihúzni, mielőtt fejbe kúrt volna annak a sárga köves útnak egy téglájával, amelyet oly sokáig együtt róttunk.

Gondoljatok bele. Tizen-fuckin-nyolc év. TIZENNYOLC év.