R - rigid. A rugalmatlanság csimborasszója

 R - Rigid - rugalmatlan

Tehát, a végén, ST barátságunk alkonyán azt az utat választotta, hogy mindenkit kigyomlál az életéből egy különleges hatalmi elit tagjain kívül. A sorosozós-migránsozós-klímahisztis szentháromságot kevéssel azelőtt kezdte zsolozsmázni, hogy elvesztettem volna Édesanyámat :( Hiperérzékeny időszak volt, kettős gyásszal, így minden benyomásom felfokozottan maradt meg a hosszú távú memóriámban. 

Nagy zuhé van ma. Próbálok nem a Republicra és Cipőre gondolni, de nagy esők jönnek és elindulok... gondolatban legalábbis. (Cipő, milyen neked most?) Rugalmasan állok hozzá ehhez a bejegyzéshez, frissítem, fejlődésében publikálom. Talán így kevésbé fáj, és mégis úton vagyok.

ST mesterterve számos apró és egymásnak gyakran ellentmondó részlépés váratlan összege volt. Szerintem fiatal kora ellenére azért jött be neki annyira a felcsúti malacka politikája, mert Viktor és rajongótábora védhetetlenül antagonista. Ellenségkereső. Kit érdekel, hány embert loptak meg az országon belül? Mindez megúszható, ameddig egy szép nagy külső ellenségképet sikerül fenntartani! 


Ám ennek is van gyökere, nem csak úgy kialakul az ilyesmi.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász.nap

 Megint ülök a megejtő szépségű fényben. Itt tüsszögök a legtöbbet, mégis alig várom minden alkalommal, hogy itt lehessünk. Ünnepel minden, ha itt vagyunk: a főzés, az ölelkezés, a színek, az illatok. Még - ahogy vonakodva kénytelen vagyok elismerni - a gyász is ünnepel itt. A butus harag bölcsebb szülője, aki már ismeri az antitézis alkoholhoz hasonlatos fűtőereje helyett a szintézis szelíd melegét. Ettől persze a gyász még gyász marad. A Lányaim dühét soha nem érvényteleníteném, a külvilág annyi érzésemet érvénytelenítette életemben, hogy bőven sok volt.  De ez a varázslatos hely mintha minden érzést magától szintetizálna. A jót, a rosszat és a csúfat, mondhatnám. Mint ahogy puffogok néha csúnya és idegesítő állatokon, de a párom szelíden figyelmeztet, minden  állatra szükség van ezen a bolygón. Magamban a Nagylányom szeret e ponton közbeszólni, hogy emberre viszont nem, de a nagytesó már tudja: emberre is érvényes ez. Száz szónak is egy a vége, a mostani volt az utolsó...
További információk

Prima primissima

 Kedves Olvasóm! Sok szeretettel üdvözöllek, ámde... mi hozott vajon ide téged? Tiszta kíváncsiság? Nosztalgiával elegy kísértés? -- Az semmi. De mi hozott ide engem?  Oké, maradjunk egyelőre nálad. Bizonyára információra vágysz egy kevéssé feltárt téma kapcsán. Prima primissima, ez valami tévés műsoros díj, mondhatnád. Miért kell erről blogot indítani? Avagy: mi a hírértéke, vázze? Nos, az én díjam egészen másmilyen. Nem a művészet vagy a tudomány, a sportélet kiemelkedő figuráinak szentelem tollam reflektorfényét. (Meg hát amúgy is furcsa szerkezete kezd lenni ezeknek a publikus díjaknak.) Az én díjaim kizárólag az intenzív-negatív irányba folynak. Magyarán szólva, olyan embereknek ítélem a díjaimat, akik megkeserítették és megkeserítik az életemet.  Szoktuk azzal hitegetni magunkat és megfényezni egónkat, hogy egyediek vagyunk. Minket aztán ne vegyenek egy kalap alá senkivel! Pedig micsoda tévedés ez. Típusok, információcsomagok vagyunk csupán. Így tehát adja magát a l...
További információk