1G: Szeretet első G-ig

 A jósors hozta úgy, hogy ma ingyenesen megnézhettem Dr. Bánki György pszichiáter beszélgetését Knapek Évával. Pár perce ért véget az online beszélgetés "Hogy bántalmaz egy nárcisztikus?" címmel. Mindkettejüknek hálás szívvel köszönöm ezt az anyagot!

Rengeteg videón rágtam át magam a témában, még D-korszakom (a domináns nárcisztikus kapcsolatom) feldolgozására. Zömmel angol nyelvű anyagokhoz nyúltam-nyúlok; valahogy úgy érzem, a magyar szakma nem annyira dinamikusan, sok részletében láttatja a nárciszmezőt, mint mondjuk egy Dr. Ramani (amerikai) vagy egy Dr. Magee (ír). A mai beszélgetés ezt jótékonyan árnyalta, és a fagyosra dermedt É-iránytűmet is kissé megmozgatta egy vágyott Nyugvópont felé.

Viszont. A Bánki-féle, simogatóan humanisztikus univerzumban is alapértelmezés, hogy a nárcisztikusok java része nem akar rosszat (saját megjegyzés: ezzel nem igazán értek egyet), ám vannak a malignus (rosszindulatú) nárcisztikusok, akik igenis élvezetüket lelik mások gyötrésében. Ebből a szempontból én sajnos - vagy életleckeként szerencsére? - ráfutottam a rosszindulat mind vékonyabb jégtábláira.. ugye, a Férfi, a Domináns, a Sötét..., lájtos kis epizódok..., míg végül felnyársalt egy fullos Sötét Tetrád személyiség jéggé fagyott rosszindulata. Ha úgy tetszik, hátulról támadott, sárga téglával, vagy jégcsappal. Kinek mi.

A hátulról támadás szörnyű fegyver. Nem erkölcsi, hanem hatalmi töltetében az. Egy olyan hatalmi eszköz, amit hosszú ideig csiszolgattak, míg a mit sem sejtő áldozatot egy mély barátság illúziójába ringatták. Sok szarság történt velem emberi kapcsolatok terén, de ez a valódi prémium G-kategóriás nyertes. G, mint geciszemét. Nem könnyítem, nem pontozom ki. Geci. Szemét.

A blog szerkezetében most értem el odáig, hogy nem is tudom, miként daraboljam a közlendőmet. Tulajdonképpen most fedezem fel, mennyi segítséget nyújt ez az élmény más bántások perspektívába helyezése kapcsán. Rossz volt a Domináns Nárcisztikus? 7/10. Igazságtalan volt a Férfi Primadonna? 5/10. Lópikula a Sötét Primadonna seggébe? Hát, tulajdonképpen, 4/10. Olyan... mellékszálak mind.

A Sötét Tetrádé bizony a főszerep. Bizony. Hat év gyász távlatában is. 

Addig fogok erről írni, míg kicsit meg nem kopik. 

Lehet, hogy senki nem olvassa... de van egy jelmondatom. "There will come an idle moment."



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyász.nap

 Megint ülök a megejtő szépségű fényben. Itt tüsszögök a legtöbbet, mégis alig várom minden alkalommal, hogy itt lehessünk. Ünnepel minden, ha itt vagyunk: a főzés, az ölelkezés, a színek, az illatok. Még - ahogy vonakodva kénytelen vagyok elismerni - a gyász is ünnepel itt. A butus harag bölcsebb szülője, aki már ismeri az antitézis alkoholhoz hasonlatos fűtőereje helyett a szintézis szelíd melegét. Ettől persze a gyász még gyász marad. A Lányaim dühét soha nem érvényteleníteném, a külvilág annyi érzésemet érvénytelenítette életemben, hogy bőven sok volt.  De ez a varázslatos hely mintha minden érzést magától szintetizálna. A jót, a rosszat és a csúfat, mondhatnám. Mint ahogy puffogok néha csúnya és idegesítő állatokon, de a párom szelíden figyelmeztet, minden  állatra szükség van ezen a bolygón. Magamban a Nagylányom szeret e ponton közbeszólni, hogy emberre viszont nem, de a nagytesó már tudja: emberre is érvényes ez. Száz szónak is egy a vége, a mostani volt az utolsó...
További információk

Prima primissima

 Kedves Olvasóm! Sok szeretettel üdvözöllek, ámde... mi hozott vajon ide téged? Tiszta kíváncsiság? Nosztalgiával elegy kísértés? -- Az semmi. De mi hozott ide engem?  Oké, maradjunk egyelőre nálad. Bizonyára információra vágysz egy kevéssé feltárt téma kapcsán. Prima primissima, ez valami tévés műsoros díj, mondhatnád. Miért kell erről blogot indítani? Avagy: mi a hírértéke, vázze? Nos, az én díjam egészen másmilyen. Nem a művészet vagy a tudomány, a sportélet kiemelkedő figuráinak szentelem tollam reflektorfényét. (Meg hát amúgy is furcsa szerkezete kezd lenni ezeknek a publikus díjaknak.) Az én díjaim kizárólag az intenzív-negatív irányba folynak. Magyarán szólva, olyan embereknek ítélem a díjaimat, akik megkeserítették és megkeserítik az életemet.  Szoktuk azzal hitegetni magunkat és megfényezni egónkat, hogy egyediek vagyunk. Minket aztán ne vegyenek egy kalap alá senkivel! Pedig micsoda tévedés ez. Típusok, információcsomagok vagyunk csupán. Így tehát adja magát a l...
További információk