Cédula

Alapvetően a cédula szerény és a mindennapokban alázatosan ide-oda sodródó kis papír, gyors jegyzetek hű őrzője. Most fontos szerep jut neki az alázatról és a nem-ártásról szóló sztorimban. 

A hálához vezető alázatról már írtam, szó szerint nagyon hálás a téma. 

Először nézzük tehát az alázatot, a tudatos főhajtást. Az alázat nemcsak a hálához vezető út, de a nyers tudás is az alázat által alakul intelligenciává. Ezért lehet valaki egy vagy több diplomával is felettébb, fárasztóan, mérgezően unintelligens (bunkó). Az alázat viszont annak intelligens belátása, hogy tudásunknak határai vannak, és félig-meddig összefércelt tudással rengeteget árthatunk!

Már Hippokratész papa is tisztában volt ezzel.Tartotta magát ugyanis a Törvényben (Nómoi) írtakhoz:

„...szent dolgokat csak szent embereknek mutatunk meg; avatatlanoknak nem szabad, 

amíg be nem vezettük őket a tudás orgiáiba”.

A tudás orgiái önfeledő vagy inkább önfeladó, ismételt megmerítkezések egy információhalmazban. Nem véletlenül van ott az avatatlan szó is. A tudásba be kell avatni a növendéket, hogy elkerüljük a félműveltség átkát. Az alázatos "szent ember" ugyanis hagyja, hogy a tudása mindig-mindig teljesedjék, nyitott marad a beavatás élményére. Az alázat nélküli avatatlan viszont féltudását villogtatva beavatkozik, beleártakozik olyasmibe, amivel ártani fog másoknak.

Önjelölt "majdnem-orvos" bőven akad ismeretségi körömben. Szinte kizárólag nők, és szinte kizárólag nárcisztikusok. Nem azzal okozzák ők a legnagyobb kárt, hogy orvosok és gyógyszerek kerülésére buzdítanak... van az a szint, amikor ugyanis orvos és gyógyszer híján a páciensek meghalnának. Ezen nincs mit okoskodni, a páromnál is ez volt a helyzet.

Az okos hölgyek a legnagyobb ártást félműveltségükkel és különféle logikai torzításokkal művelik. Tudjátok, ez a tipikus várótermi szitu, amikor mindenkinek van egy ismerőse, akinek SZÖRNYŰ rosszat tett a számunkra kijelölt kezelés/gyógyszer/oltás, ne is hallgassunk a kókler orvosra. Jajj, köszi szépen, épp egy ilyen sztorira van szükségem, amikor amúgy is szorongok!

Tévedés ne essék, van kókler orvos, van szerencsétlen helyzet, van, hogy egy kezelés/gyógyszer/oltás tényleg nem válik be. Példa erre a gyorsított eljárásban előrántott covid-oltás, amely valószínűleg ludas lehetett a TIA epizódomban (és ismeretségi körömben többfelől hallottam ugyanerről, nagyon para volt). Rákérdeztem a neurológusnál, és ő sem tartotta kizártnak. A teljes igazságot erről soha nem fogom megtudni, de van bennem annyi alázat, hogy senkit ne riogassak a para sztorimmal feleslegesen.

Az ártalmas félműveltségre a másik tökéletes példa, amikor az "tudós" hölgynek vannak orvos/  gyógyszerész / természetgyógyász ismerősei. És azok ezt meg azt mondták neki, ergo ő TUDJA a tutit. Nem, drágám, nem tudod a tutit. Egyik ilyen hölgy odáig ment, hogy szerinte nem tudnak semmit az orvosok, mind csak a gugliról nézi meg, mi lehet a bibi, és hamarosan úgyis jön az AI. Ha te mondod... 

A kimagaslóan színvonalas magyar orvosképzésben - szinte látom - tehát csak egy számítógép-teremben ülnek az orvostanhallgatók, esetleg egy anatómiai bábu vagy talán egy felboncolt holttest augmented reality-képe forog a VR-szemüvegükben. Semmi gond, nem is kell igazi emberhez érni, mindent csak kiguglizunk, amit meg elbasznánk, azt kijavítja az AI! Ezt csinálják öt évig, meg a rezidens éveik során. 

Amikor a párom két hétig majd' összeesett a rejtélyes fájdalomtól, szerencsére nem e félművelt hölgyek voltak az orvosai, akik annyira MINDENT TUDNAK. Míg a Korányiba eljutott, a Honvédben is rengeteg orvos-rostán átesett a párom, míg a bujkáló tályogot egy vizsla orvos-szempár észrevette. 

Nem ismerem az összes Honvédos orvost, nem tudom, miért ilyen nehezen vették észre a bajt. Embertelen a terhelés, hibázhatnak, fáradtak, fásultak. Másrészről pedig a tüdőtályog nagyon ritka szövődmény, nem része a mindennapi praxisnak. Ettől még nem érzem feljogosítva magam, hogy az orvostársadalom fölött pálcát törjek.

És hogy jön ehhez a cédula? A két hét gyötrelmes bizonytalanság alatt Édesapám szép csendben felírta egy cetlire, milyen diagnózisok jöhetnek szóba. Ott volt ezek között, többedik lehetőségként több kérdőjellel, a tüdőtályog is. Mégsem kezdte el harsogni, hogy ezt meg ezt meg ezt kell tenni, mert "ő aztán tudja". 

Ez az igazi alázat. Hogy nem ártakozunk bele más ember betegútjába, egy kezelési folyamatba, hisz nem a mi felelősségünk a beteg, és az életben választott utunk vagy helyzetünk teljesen más, mint egy gyakorló szakorvosé. Nil nocere, ne ártsatok. Megfontolásra méltó gondolatok, tisztelt Tudós Hölgyeim!