0.2 "Így ír egy boldog ember?"

 Emlékszem, amikor az első írásbeli megsemmisítő csapást mérte rám a Sötét Primadonna, teljes mértékben el is érte a célját. Megsemmisültem. Csak bámultam a néma, mégis ordító képernyőt, és bőgtem tehetetlenül. Még az akkori párom - akivel már jócskán elhidegült a kapcsolatom addigra -, még ő is ijedten kérdezte, mégis mi történt... mitől vagyok így összezuhanva. Nem sejtettem, hogy ez még csak enyhe bemelegítés a tűzokádó házisárkány irányából.

A mostani eszemmel már elemeire tudom bontani ezt a méltatlan, szadista, a hatalomféltés forró szurkától csöpögő támadást. Ilyet jóérzésű, intelligens ember nem ír. Zavarodott fájdalmam el is borított, emlékeim szerint nem is tudtam érzelmileg és "fejben" koherensen reagálni. Akkor ugyanis még nem sejtettem, hogy érdemben nincs is mire reagálni!

Ne feledjük, ez a nő sötét. Ezt nemcsak a hétköznapi értelemben vett mérsékelt intelligencia miatt írom. A Sötét Primadonna csupán utolsó hajtása egy mélyen gonosz - igen, gonosz - közegnek. Az alapcsaládjából áradt a szélsőséges nárcizmus és a teljes tetrádság közötti finom határvonalat feszegető mérgező energia. A gonoszság pedig gonoszságot szül. Mint Az ötödik elemben. A sötétség erőin nincs mit szemantikai eszközökkel megérteni, értelmezni. 

A fekete lyuknak hiába kívánsz udvariasan jó napot vagy üvöltesz az arcába, ugyanúgy elnyel.

Több évig hagytam, hogy ez a korlátozott intelligenciájú, primadonnikus fekete lyuk elnyelje az érzéseimet, indulataimat, gondolataimat. Bár nem volt egészen elfecsérelt idő, azért igencsak megtépázta az érzelmi harmóniámat, erősen hátráltatott utamon. Sokért nem adnám tehát, ha mai eszemmel oda tudnék menni ahhoz a keservesen síró lányhoz, aki Velence után megkapta a mocskolódó üzenetet. Odamennék, és valamit a fülébe súgnék.

Az igazság, a kendőzetlen igazság általában egyszerű. A Sötét Primadonna nem véletlenül fektet annyi energiát annak harsogásába, hogy ő mennyire boldog. Legbelül érezheti, hogy aki sötét és gonosz, az nem lehet valóban boldog. De mindenben muszáj, zsigeri szinten muszáj fenntartania annak látszatát, hogy ő van hatalmon, ő van az élvonalban mindenki előtt. 

Gyors szemantikai elemzése ez annak a tirádának, hogy "ÉN BOLDOG VAGYOK!"

Tehát a mocskolódó, igen hosszú levelére semmi mást nem kellene reagálni, mint szerényen visszaírni: "Így ír egy boldog ember?"

Ez a kiindulópontja a valószínűleg kétféle alapon készülő akciótervemnek. A sötétség bonyolult szemantikai elemzését teljesen elengedem tehát. (Ezt az előző bejegyzésemben kigörgettem egy példán, de hát nincs nekem erre több időm.)