0.3: Nem nyert!

 A válságkommunikációs technikákhoz nem szabad félelemből nyúlni, de a túlzott naivitás se célravezető. Kifejezett gyengeségemnek tartom, hogy naivan túl sok esélyt adok az embereknek. Hiányzik belőlem az egészséges fenntartás, talán épp azért, mert ismerem a visszautasítottság szörnyű fájdalmát, ezt tükrözöm másokra. Valahogy az a remény hal meg bennem utoljára, hogy a rosszak is változhatnak. 

Persze volt egy kakukktojás, D, akihez  - és akinek hullámzó gonoszságához - megmagyarázhatatlan szexuális vonzalom kötött, holott untam és az idő előrehaladtával meg is utáltam a társaságát. Ő is bántalmazó családból jött, vastagon kihúzva a "könyörtelen mércék" sémát az anyjától. Ezt aztán, miért is ne, azóta is másokon veri le. A fura limerenciát, ami iránta fűtött, hál'istennek nem tapasztaltam azóta senki mással. Ami viszont biztos, hogy ott és akkor megtanultam: az ilyen viselkedés mentális betegségre utal.

Az ilyen halálfalókat a másik ember fájdalma mozgatja. A fájdalom okozása nyilván valami rég elfeledett, állati ösztönből fakad... hiszen a fájdalom, a letiprás, a gyilkolás a hatalom legősibb formája, ösztönszintű mámort vált ki a Sötétekben. Ez ellen nincs mit tenni. Olyanok ők, mint a kátyúk az úton. Ha balszerencséd feléjük vezet, egyszer-párszor biztos a tengelytörés. Aztán megtanulod, hol vannak, és megtanulod elkerülni őket. Vagy menedzselni őket. Nem akaszthatnak meg utadon többé.

Amit ezek a beteg példányok nyerő játszmának gondolnak (mármint saját győzelmükre hajtva), az valójában zéró összegű játszmák szomorú sorozata. Csak elvenni tudnak a másiktól, hogy mohón a saját hasznukra hajtsanak. Elvesznek mindent, érzelmi megnyilvánulásokat, gyenge pillanatokat, jóhiszeműséget. Nem hinném, hogy valaha is az önismereti vakfoltjukat megcélozva erre a felismerésre rájönnének. Nem, ez az elgondolás nem nyert.

Tehát a szubjektív bevonódás teljes kizárása az első célom. Itt semmi nem fog változni, a gonosz emberrel szemben nem térül meg az őszinteség, sem az érzelmek naiv feltárása. Marad a következtetés: amit ő tesz, az teljesen mindegy. Az én válaszom viszont az én döntésem. (Nem reakció, hanem válasz.)

Háromfajta eshetőséget tudok elképzelni, de lényegében kétfajtával van csak munka. Nézzük az eshetőségeket:

1. Total Cold Shoulder: mások előtti performatív gesztusokon túl csak hideg, mesterkélt csend.

2. Nicey-nicey: színlelt kedvesség és "közeledés". A meglepetés ereje, úgymond. (Fuj.)

3. Killy Hillbilly: a szokásos felöklelés kritikával, gázlángozással, territorialitással, érzelmi zsarolással. (Puh-lease, show me somethin' I ain't seen, bitch!)

Érdemben csak a 2. és a 3. igényel felkészülést. Hamarosan kezdünk!