0.3.1: Dobozon kívül; Imago

 Ha már eszembe jutott D, ő hozta az első kiváló példát arra, hogy még a legkeményebbnek látszó Sötétek is képesek elszólni magukat. Bántási rohamai szünetében bókolt a külső adottságaimra, az eszemre és az érzékiségemre is. Ám ezzel úgy voltam, hogy nyilván olyanokat mond, amiket minden nő szívesen hallana. Egyszer viszont mohó hangsúllyal kibökte, miért járogat mindig vissza hozzám, mi foglalkoztatja bennem - azóta is ezt tartom az egyetlen spontánul autentikus bókjának:

- Nem hiszem el, Szofi. Nem tudlak sehová besorolni!

Bizony. Lehet rám kígyót-békát kiabálni, de az tuti, hogy ismerem a meglepetés erejét. Amiért otrombán megköpködsz, az a legnagyobb ellenséged, drágám: a be nem sorolható outside the box gondolkodásom. Márpedig a hatalomra éhes nárcisztikusok épp ettől borulnak ki a legjobban: ha valaki nem játssza konzekvensen a behódoló szerepet. Emlékeztek, erre még a gonosz professzor úr esetében ébredtem rá. Borítottam a szerepeket, és sarokba szorult a nagy király.

Bár roppant szelíd és béketűrő ember, azért a párom is rendelkezik ezzel a meglepetés-tőkével. A Sötét Primadonna nem véletlenül tart bennünket a hatalmi mezeje szélén. Bizony, ő a kedves, simulékony, tökéletesen kiszámítható behódolást kedveli. (Amit baráti, testvéri szálnak álcáz.) Ügyes trükk, de ez legyen az ő dolga. 

És bizony, a Sötét Hölgy is elszólta magát egyszer, ezzel felfedve azt a rejtett gyengeségét, amire alapozhatok. Ez a lecke már önmagában megérte: bizony mindenkinek van olyan banánhéj a talpa alatt, amin, ha égbe fúrt orral halad, állati nagyot fog perecelni. A legszebb az egészben az, hogy a banánhéjat nem én dobom. Ott van az magától.

A meglepetés ereje úgy tud működni, hogy strukturált energiát fektetünk bele. A páromnak ez nem megy éles helyzetekben, nem vett részt önismereti foglalkozásokon és nagyon szorongós típus; én viszont úgy érzem, összegyűlt bennem a kritikus mennyiségű akciódús energia.

Létrehozhattam volna ugye egy negyedik kategóriát is, amelyben a tárgyilagos hangvétel szerepel. Ám a tárgyilagos hangvétel, főleg egy ilyen ordító nárci esetében, mindig a Kritikus Szülőből fakad, tehát dupla fenekű tranzakció, Felnőttnek álcázott passzív-agresszív letorkolás (3.). Akkor még inkább, ha próbál mézesmázos hangot is megütni hozzá (2.). Ezért nem is foglalkozom külön a "tárgyilagossággal", mert az burkolt provokáció, melyre nem szabad Alkalmazkodó (Szorongó) Gyermekből reagálni. A hataloméhes nárci szinte mindig a Szorongó Gyermekit célozza meg. Provokál és kioktat. Mást nem tud.

De hagyjuk a tranzakcióanalízist. Most az a kreatív elgondolásom, hogy minden esetben (tehát 2. és 3.) az imago technikára fogok alapozni a low-contact során.