0.3.2: Goldfrapp-variációk

 A kreatív különbség, amely elválasztja az alkotó erejű embert a hataloméhes Sötétektől, elképesztően változatos és kimeríthetetlen muníciót rejt számomra. Egyik oldalon újra és újra megdöbbent, mennyire egy kaptafára megy az elvileg sokféle egyedből álló emberi faj (lélek)gyilkolós játszmakészlete. Szerintem ez teszi sötétté és szánalmasan bornírttá a Hatalom Sötét Gyökereit.

Későn érkeztem el annak informált belátásához, hogy a hatalomvágy jóval egyetemesebb mozgatórugó, mint a szeretet. Ja. Ez van! Szóval ennek elfogadásához sok-sok porrá zúzott remény és még több türelmes terápiába járás vezetett. Pedig "egyszerűen" csak el kellett jutni ahhoz a felismeréshez, hogy a Sötét Gyökereknél nem a tettet kell nézni, hanem a szándékot. Fordított jog, ha úgy tetszik.

Ez mind szép és jó, de csak elvi szint. A gyakorlatban a világ rendjébe vetett őshitem akkor fog visszatérni, amikor bizonyos számú Goldfrapp-kredit összegyűlik nálam. Ha tudod, akkor tudod, hogy mi az aranyporos répáról van szó. (Ha mégse tudnád, a Hard Candy című remek filmre utalok, nem közvetlenül az együttesre.) Tehát minden mozzanat egy kredit, amellyel a (gyenge lelkű) Piroska állít csapdát az (erős lelkű) Farkasnak.

 Ó, Primadonnáim, ti Sötét Gyökerek... Rossz lehet így élni. Olyan borzasztó lehet hatalomfüggőnek lenni! A hatalom receptúrája pedig még eggyel gyomorforgatóbb, mint ahogy elsőre látszik, mivel sokszor nem durva erővel törtök hatalomra, hanem kedves, nyájas, "jóindulatú", befogadó arcot vágtok hozzá. Nicey-Nicey falaz Killy Hillbillynek.

Most, hogy undorító módon felbugyogott ez a Szász Juli/Horváth Lajos Ottó kontra Vidnyászky-ügy, pontosan ugyanazokat a hatalmi elemeket látom a hallgatás bűzös iszapjából felszínre bugyogni, amelyek a Férfi Primadonna és a Sötét Primadonna ügyében is évekig a felszín alatt rothadtak. 

Itt bizony hatalomféltésről van szó, amelyet mézesmázos befogadásnak álcáz a Primadonna... melyért maximális alkalmazkodást, megalázkodást és kritikátlan lojalitást vár el. Amint bármilyen felnőtt, jogos ellenérdeket fogalmaznak meg ellene, addig támad és mocskol, míg áldozata el nem hagyja a hatalmi kört (ld. Omega-pillanat). Ráadásul SP egy olyan családba "fogadott be" engem nagy kegyesen, ahol nem ő a családfő, és vér szerinti kapcsolódása sincsen hozzá. Olasz család? Inkább képzelt palota.

Nem baj, kedves M! Talán még nem sejted, de a hatalom útja igencsak rosszul karbantartott síneken fut. Fut, amíg nem történik valami előre nem látható apró esemény, amely kizökkenti és hosszas üzemszünetre készteti a szerelvényedet... elég apró kis gikszerek, szabad szemmel akár láthatatlan mozzanatok sorozata, és ronda nagy kényszerfékezés a vége. Te nem tudhatod, én már igen. Ez a Goldfrapp-kredit.

Erről jut eszembe egy régi-régi pillanat (Külkeres időszak, ezredforduló körül) amikor M valami buliba hívott, és ott egy meleg srác jó fejnek talált engem, meg is hívott magához dumálni. Szóba hoztam M-et, mire a srác így szólt:

- Ja igen, M. Nem akar ő rosszat, csak egy kicsit egyszerűcske.

Ahogy visszagondolok, a srácból a próféta szólott. :)