0.3.5: Halál, érzelem, lustaság. M Velencében

 Lándzsarázó Vili. Poe. Mann. Haláltúra deluxe, pipikéim! Hol a gonosz hal meg, hol nem is tudjuk, ki a gonosz. Az előbbi kielégíti a bosszúfantáziámat, az utóbbi pedig segít helyre tenni az oly gyakran megtépázott igazságérzetemet.

Elsöprő erejű élmény volt, hogy felnőtten, épp egy kellemetlen orrműtétből lábadozva, komótos tempóban olvashattam először Thomas Mann művét. Igazából hármas gyűjteménykötetet vittem a kórházba. A Tonio Krögert gyorsan meguntam, némi tisztelet megadása után szépen átlapoztam. A Mario és a varázsló pedig éppen ellenkező hatást tett rám, erről később.

De a Halál Velencében... maga a tökély az én olvasatomban. Minden benne van csábító dekadenciáról, eleinte intellektualizált (heteronormatív) ellenállásról, majd késői lázadásról, zabolátlan érzelmi-érzéki hullámzásról egy olyan társas környezetben, mely ezt a lehető legszigorúbban tiltja. Voltaképpen ez a novella tette számomra szerethetővé az addig dogmatikusnak tartott Mann papát (akinek fia, a náci rendszer elől épp időben emigrált Klaus Mann pedig megírta a Mefisztó fáklyaként ragyogó történetét).

Nem volt nehéz belehelyezkedni Gustav, az alapvetően békés, megállapodott, középkorú zeneszerző helyzetébe. Ifjúsága virágán túl éri egy hatalmas érzéki löket, amikor Tadzio, a sápadt lengyel kamaszfiú szépségébe belebolondul, végül az egészségét is kockáztatva a közelében marad, és bele is hal szenvedélyébe. Mindehhez a halk csobogásával beszédes poe-i háttér, mindig csak egy kicsi poshadtság-szaggal. 

I feel you, Gustav. Szükséges kilengést éltél meg sok év (minden jel szerint) magadra erőltetett tümmedt nyugalomból kilépve. Ugyanez történt velem is, amikor rájöttem, hogy a jókislány, a jó feleség trad szerepe rohadtul szűk nekem. Kellett az annak idején elmulasztott kaland, az új terep, az érzékiség ölelése. Az akkori férjem jobb afrodiziákumot talált a szexnél. Ő a Küzdő Vállalkozó lett. Onnantól csak egy biomechanikus takarító-főző-gyereknevelő gép kellett volna neki, nem hús-vér nő.

Yeah whatever. Nekem viszont a társas magányból még viszonylag fiatalon kiugorva hihetetlen, ellenállhatatlan kombót jelentett az off-limits érzékiség jó öt-hat évig. És egyetlen percét sem bánom, holott nagy árat fizettem érte. Nem kapuzárási, inkább kapunyitási pánik volt ez, és mások kapuját is kijjebb feszegethettem. Ezt átvitt értelemben is kell érteni. A többi élvezet dolga volt, és az mai napig. :)

Kivéve persze a Csillagkeresztes Hölgyeket, akik a heteronormatív társadalmi státusz és a tisztán felmutatható boldogság elegyét szerették volna lobogtatni. Magyarán: megtalálni életük hímnemű szerelmét, picture-perfect szabályozott boldogságot felmutatni és... eltiporni mindenkit, akinél mást látnak. A Sötét Primadonna volt ennek zászlóvivője, párom húga pedig a hű csatlós. És én voltam az ellenpont, a Romlott, a Kiugrott, a Szabályokat Semmibe Vevő. Az Élet.

Sokszor töprengtem azon, miért Velence a kedvence a Sötét Primadonnának. A dekadencia kedves emlékeit őrző nyüzsiközpont, a színek és benyomások szagos-nedves forgataga. Mi a fasz köze van mindennek a felszentelt házas boldogsághoz? Netán valami hiányzik a képletből, M kedves? Valami, aminek nem tudsz utánajárni, és ami elment feletted?

Talán ezért is utál annyira engem ez a Pompázatos Hölgy. Énfelettem nem ment el csöndesen az érzéki, tiltott gyönyör hulláma. Az utolsó cseppig megéltem, nem takargattam, nyilvánosan lehetett követni esés-keléseimet. Ausztrál coach-om szerint ez egy roppant érdekes élet, ami nekem jutott. Talán a tiéd nem annyira érdekes? Pedig vadul bizonygattad mindig, mekkora élvezet jut neked otthon...

Csak tán nem arra emlékeztetett kellemetlenül az akkori energiám, az érzéki robbanásom, hogy... elszedhetik tőled a tökéletes kapcsolatból a párodat? Pedig hidd el, nem kellene a tökéletes kapcsolatod, nekem kissé túl domináns a párod (de hogy is lehetne másmilyen, hiszen a te szörnyű személyiségedet csak egy ilyen dominancia tarthatja kordában.)

Ellenállás a normáknak. A többségnek ez lecseng úgy a húszas évek végéig. Nekem éppen, hogy felerősödött. Sőt, mondok még valamit. Szabadelvű, meleg terapeutámnak köszönhetően ezt a pezsgést a párommal is meg tudtam osztani. Megegyezésre tudtunk jutni az én igényeimmel kapcsolatban. 

Utálod ezt, M, mi? Sajnálom, drágám. Ez a tudás a többedik legnagyobb ütőkártya a kezemben... az ilyenek ellen, mint te.

Hamarosan kifejtem, hogyan játszod el a gonosz varázsló szerepét ezen a játéktérképen.