Primadonnák és ellenszereik

 Mielőtt - egyelőre - búcsúzom ettől a blogtól, eszembe jutott, hogy tök jól tudom két képpel szemléltetni, miként viszonyul egymáshoz a nyers harag és annak kiérlelt, finomított változata - a gyász. A nyers harag lángol és pusztít - ha csak gondolatban is: Forrás: Facebook A jól kiérlelt, gyásszá szelídült harag ezzel szemben sok, sok mécses a meghiúsult lehetőségek emlékére. Szép lehetett volna... ha az a volna ott nem lett volna. Ez az én gondolatom Mindenszentek idején. Forrás: kemma.hu

 Szóval. Eljutottunk odáig, hogy ad1. a sakál kommunikációs mód számomra énidegen, ad2. a sakál kommunikációs forma mérgezően beépült a magyar viselkedéskultúrába. Erre mit lépjek? Egyelőre azt tudom sziklaszilárdan, hogy mit nem szabad lépni. Pedig ez lenne a választott családom szemében a leginkább célravezető. --Nem szabad az érzelmi megadás, az érzelmi lustaság mocsarába süllyedni-- Bármennyire is ezt várná el - a "szent és szeretetteljes békesség" érdekében - a család, tudom: bennem csak belső meghasonlást okozna. Mit üzen ugyanis ez a fehér zászlós hozzáállás? "Istenkém, hát hagyjad a Sötét Primadonnát, hadd ámokfusson a hülye stílusával. Rúgjon bele, akibe akar, és annyiszor, ahányszor akarja. Másnap új nap kél, csak előre nézünk, estébé estébé." Na, ezt nem. Milyen családi dinamika az, ahol egyesek bármit megtehetnek, másokat pedig kisebb kihágásért - vagy akár teljesen ok nélkül - is leordítanak? Milyen szépen képezné le ez a modell a lassan autokráciává de...

 - Wow - törte meg a lenge tavaszi csendet német-amerikai barátnőm, akivel mindig összefutunk a MOMnál, ha errefelé jár. - That was somethin' else! Ez pár éve volt. Egy idióta kengyelfutó gyalogkakukk reccsent ránk hátulról, hogy útban vagyunk neki a parkban. Kétszer akadtunk így össze. Ha szolgalelkűen csak arrébb húzódunk előle - gondoltam én -, akkor  megint a bólogató jókislány szerepébe szorulok, vendégemmel együtt. Így hát mindkétszer beleállok. Hülye fasz. Jó hangosan, részletesen visszaszólok, jó adag minősítéssel meghintve mondandómat. A park mindenkié! Végre továbbáll, és látom, pár méterrel odébb egy békésen kocogó lányba is beleköt. Első, zsigeri reakcióm a büszkeség. Hogy nem hagytam magam. A 2. számú átmeneti sakál elégedetten vonyított a kommunikációs hullabűzben. Kavargott bennem az a rengeteg rossz emlék, amikor nem szóltam vissza és nem védtem meg magamat időben. Amikor fel lehetett engem rúgni. De most végre időben és fogaimat vicsorítva tudtam megtorolni eg...

 Sakálnyelv, sakálfülek a boldog - mert erőszakmentes - zsiráf-periódus előtt. Ezt a csodálatos dinamikát (teljes nevén: erőszakmentes kommunikációt) megboldogult segítőmnek köszönhetem; általa és Brúnó, a trénertársa által ismerhettem meg. Bárhol is vagy, áldott legyél ezért, Balázs! Brúnó, te meg úgyis tudod. Te még azzal a párommal is találkoztál és segíteni próbáltál, köszönöm! No de mi is az a sakállét, és miért is nem jó?   Forrás: lexica.art Nagyon nagy vonalakban arról van szó, hogy a világban, és főleg a rendkívül agresszív kommunikációhoz szokott Magyarországon fényes vertikális sikereket ér el az, aki sakál módjára kommunikál.  Aki támad, harap, aláz, félrevezet, torokra megy, lefelé tapos, felfelé nyal. Ejnye, honnan is ilyen ismerős ez a díszes katalógus?  Brehm bácsi szerint a sakál a tápláléklánc csúcsán csücsül, ám a kommunikációs hierarchiában a sakál inkább csak hiéna: szemétevő, nem csúcsragadozó. Pedig azzal a hisztrionikus-machiavellisztikus mun...

A kőevésnek komolyabb hagyományai vannak, mint gondolnánk. Mi, a híd-generáció gyermekei a Végtelen történeten nőttünk fel (emlékszem, a nyári tábor esti őrségében böngésztük a könyv különös, zöld-piros sorait gyér villanyfényben). Ki ne emlékezne Pörtarkreccs, a szelíd kőevő óriás szereplésére, aki a Kislány Királynő felé tartva összehaverkodik egypár, nála méretben és jellemben igencsak eltérő lénnyel? Manóval, lidérccel, mindenféle diverz szerzettel. A legédesebb fordulat viszont az, hogy bár termetre ő a legmasszívabb, mégis az étvágya a veszte. Útban a sürgős hírrel (Fantázia bajban van!) úgy megéhezik, hogy elcsipegeti saját kőkerékpárját. A kisebb és lassabb pajtásai így jól megelőzik, de bánja kánya. Az út és a barátság a fontos, egymás feltétel nélküli tartós elfogadása. Sokért nem adnám, ha ehhez a baráti körhöz tartozhatnék. Talán egy nap fanfic stílusban a spinoff sztorit is megírom!  No, de miért is vetettem gépre ezt a pörtarkreccsi méretű előhangot? Mert mindig kell ...

 Ha szavaznom kellene egész életem leginkább szívszaggató művészeti élményére - tényszerűen arra az élményre, amelyik a legtisztább és legfelemelőbb szívfájdalmat váltotta ki belőlem - bizony nem a klasszikusok nyernének. Nem a Pietá, nem M ahler vagy M ozart (aki, mint tudjuk, a zene Beethovenje), sem más kánondarabok. Még M annék sem, pedig megérdemelnék. Már maga ez a felsorolás is sokat segít a lelkemen. Mennyi olyan M, akik nem elvesznek a világ szépségéből, hanem hozzáadnak! No, de vissza a fővonalhoz. A legszebb és legfájóbb élményt egy olyan történet okozza nekem, mely a haragról szól. Kapcsolódik hozzá bűntény, hiszen azzal lehet leginkább haragreakciót kaszálni a T. Közönségtől. Vagy megcsalás, vagy nagymérvű csalás, vagy lehetőleg kiskorúak sérelmére elkövetett bűntény. A magyar lélek viszont valahogy úgy van kitalálva, hogy a nők sérelmére elkövetett dolgok nem olyan érdekesek, a nagymérvű csalások előtt meg kifejezetten kalapot emelünk (ehm, országunkat is ez irányítj...