Primadonnák és ellenszereik

Alapvetően a cédula szerény és a mindennapokban alázatosan ide-oda sodródó kis papír, gyors jegyzetek hű őrzője. Most fontos szerep jut neki az alázatról és a nem-ártásról szóló sztorimban.  A hálához vezető alázatról már írtam, szó szerint nagyon hálás a téma.  Először nézzük tehát az alázatot, a tudatos főhajtást. Az alázat nemcsak a hálához vezető út, de a nyers tudás is az alázat által alakul intelligenciává. Ezért lehet valaki egy vagy több diplomával is felettébb, fárasztóan, mérgezően unintelligens (bunkó). Az alázat viszont annak intelligens belátása, hogy tudásunknak határai vannak, és félig-meddig összefércelt tudással rengeteget árthatunk! Már Hippokratész papa is tisztában volt ezzel.Tartotta magát ugyanis a Törvényben (Nómoi) írtakhoz: „...szent dolgokat csak szent embereknek mutatunk meg; avatatlanoknak nem szabad,  amíg be nem vezettük őket a tudás orgiáiba” . A tudás orgiái önfeledő vagy inkább önfeladó, ismételt megmerítkezések egy információhalmazban. N...

 Ha például én lennék a számomra ideális görög pasi, milyen is lenne a H? Halkan susogó; olajbarna bőrömet könnyedén puszilgató. Őrá meg olyan tutajosan bronzos színeket csókolt a természet, hogy ilyenek csak túltolt filterekkel, illetve mediterrán régiókban élve láthatók. Hideg-melegen sima, mégis kéjesen borzol, ahogy megérint. Kissé a pókhálók gyógyerejű selyméhez hasonlít, ahogy előbb ingerkedve végigsimítja a bőröm parányi szőrszálait. Illata pedig tiszta, meleg, elomló, akár a napfényben ázó fenyőerdőké. Íze a számban kellemes és édes és vibrálóan teli. Bár örökké velem maradna! Mmmmm...  Mámorítóan végtelen az élmény, mint maga a föld és az égbolt. Mindenütt jelenlévő, mégsem előtérbe tolakodó. Mint a friss levegő. Kiélvezendő az utolsó kéjes sóhajtásig (a friss levegővel együtt), amíg velem van. Ez az érzéki szimfónia, amiről írok, egyszerű és erős érzést ír le. Nekem ilyen érzés a hála.   Potom kétezer-négyszázötvenvalahány évnyire vagyok attól, hogy hálámat kife...

A héten ez történt:  Nemrég beszéltem a párommal. (Már nem élünk együtt, mióta Édesapámat ápolom, de a kapcsolatunk egyre meghittebb - lassan tíz éve. Megvan a magunk közös otthona, egyelőre csak hétvégenként, a Balatonnál.) A párom fájlalja a vállát, nagyon. A jómúltkor is így kezdődött élete legnagyobb megpróbáltatása; banálisnak tűnő mozgásszervi tünetekkel.  És pár nappal később megkezdtük a pokoljárást - én is, vele együtt. :( Szóval most be vagyok tojva, és tolulnak fel a nemkívánatos emlékek 2019. szörnyű novemberéről. Flashback jön, 2019. november 14. és az utána következő hetek. Kamera 1, Nappali: Éveknek tűnő hetek múlva, egyetlen éber sürgősségi orvos jó szemének köszönhetően derül majd ki a komoly tüdőbetegség. Csakis ekkor tudjuk meg, hogy milyen közel jártunk a nagy bajhoz, a nagyon nagy bajhoz. A párom válla tüzel; ő maga hol vonaglik a fájdalomtól és csak "fakabátot" kér már, hol hirtelen jobban van és még bevásárolni is elmegy. Szegény, mivel próbál a férfi ...

 Bihari Viki azok közé a populáris lélekfejtők közé tartozik, akikkel sokszor nem értek egyet. Például hatalmasan félreértette a Góth Tabi körüli botrányt tavaly nyáron; mai napig tartom, hogy hibás okokból kelt a hisztérika védelmére. (Na kérem, Tabi az igazi mintapéldánya a szörnyeteg, de butus hisztrionikus primadonnának, aki megtalálta a maga konzervatív díszpintyét. Az is egy segítő perspektivikus gyakorlat, ha viszonyításképp rálátok, hogy az én Sötét Primadonnám az ország narancskárosultan sötét hisztérikájának csupán halovány árnyéka. ) Vikinek ez a posztja viszont igencsak szívemhez szólt (és tollamnak is simogató megerősítés): Nem kell megbocsátani azoknak, akik pokollá tették az életedet, és éveken, évtizedeken keresztül ártottak neked! Nem kell nekik levelet írni, nem kell őket feloldozni, nem kell kimenned a rétre, és lufikat eregetned, vagy széttépned a nekik írt levelet, és visszaadni földanyácskának! Nem kell mindenáron megbeszélni velük, nem kell leülni egy asztalh...