Primadonnák és ellenszereik

 Hú, kábé öt éve lerázhatatlannak éreztem azt a súlyt, melyet a Sötét Primadonna szemétkedése tett rám. (Az sem segített sokat, hogy a többi családtag is rendkívül furán visszahúzódott - ez egy olyan csendes család, mely semmilyen rossz hírt vagy konfliktust nem szeret kezelni - ez a nárcisztikus rikácsolásnál oké, de az, hogy nem lehet a szülőknek elmesélni, hogy nagy baj van a kisebbik fiúval - ez már számomra értelmetlen és káros.)  Tehát a Sötét Primadonna még azzal is sakkban tudott tartani engem, hogy ne merészeljek rossz híreket tolmácsolni a párom szüleinek. (Nem volt biztos, hogy ezzel az elviselhetetlen fájdalmával - a hetekkel később felfedezett tüdőtályoggal - mi a f@sz lesz, egyáltalán megmarad-e a fiuk. De azért ne zavarjam ezzel a szülőket, bazmeg.) Ó drága, ó drága Primadonna! Hogy mennél a sötét pokolra! Na, szóval több évig azt hittem, hogy ez a dupla fenekű hatalmi szemétkedés küldött engem leginkább a padlóra. De most, hogy képtelen vagyok a valódi ST probl...

  R - Rigid  - rugalmatlan Tehát, a végén, ST barátságunk alkonyán azt az utat választotta, hogy mindenkit kigyomlál az életéből egy különleges hatalmi elit tagjain kívül. A sorosozós-migránsozós-klímahisztis szentháromságot kevéssel azelőtt kezdte zsolozsmázni, hogy elvesztettem volna Édesanyámat :( Hiperérzékeny időszak volt, kettős gyásszal, így minden benyomásom felfokozottan maradt meg a hosszú távú memóriámban.  Nagy zuhé van ma. Próbálok nem a Republicra és Cipőre gondolni, de nagy esők jönnek és elindulok... gondolatban legalábbis. (Cipő, milyen neked most?) Rugalmasan állok hozzá ehhez a bejegyzéshez, frissítem, fejlődésében publikálom. Talán így kevésbé fáj, és mégis úton vagyok. ST mesterterve számos apró és egymásnak gyakran ellentmondó részlépés váratlan összege volt. Szerintem fiatal kora ellenére azért jött be neki annyira a felcsúti malacka politikája, mert Viktor és rajongótábora védhetetlenül antagonista. Ellenségkereső. Kit érdekel, hány embert loptak ...

 Sok időbe telt, míg rájöttem, hogy a pihe-puha barátságunk fészke milyen törékeny tojáshéjakkal van körberakva. Igaz, volt valami beazonosíthatatlan baljós érzésem, az a bizonyos tojáshéjakon mászkálós érzés (persze ezt most már könnyen mondom, benefit of hindsight). Viszont, miután egész életemben a nagyon legkisebbik testvér szerepe határoz meg a családomban, ebben a barátságban imádtam a "nagyobbik testvér", az óvó és tapasztaltabb barát szerepét. Nem tagadom, hiányzik is. Talán jobban, mint maga a barát személye. :( Szóval sokáig gond nélkül simultam bele a gondoskodó szerepbe, jól esett. Magától jött például az a késztetés bennem, hogy én álljam a cechet egy-egy baráti találkozásnál. Aztán mikor a Sötét Tetrádom - mostantól ST - benyújtotta a tizennyolc éves cechet, összeomlottam, s ennek lélektani kártérítésén mai napig fáradozom. ST soha nem tagadta, hogy különc. Büszke is volt erre, egyedisége az identitásának, felfújt egójának mintegy részét képezte. Igen, az volt, ...

Önmagam számára a leginkább tanulságos, hogy mennyivel nehezebben jönnek a Sötét Tetrád (bimbójában félénk) nárcisztikus személyiségről szóló gondolataim, mint a többiről. A többire mind sikerült aktívan elvágólagos megoldást találni. Én magam, tevőlegesen találtam egészséges kiutat a helyzetből. Nem tudtak gyógyíthatatlan kárt okozni a lelkemben (bár Isten a tudója, a saját szintjükön alaposan nekidurálták magukat). A Sötét Tetrád primadonnáról eddig annyit sikerült csak kinyögnöm, hogy through-the-roof machiavellisztikus képességei vannak, és hogy képes volt teljes észrevétlenséggel, tizennyolc év elteltével hátulról támadni. Őszintén szólva, ilyen ártalmas bravúrt, ennyire kártékony személyiséget még soha életemben nem láttam.  Most Dr. Ramani Durvasula nárcizmus- és sötétszemélyiség-szakértő mozaikszavába kapaszkodom. Ezt azért fejlesztette ki, hogy a különféle erős és potenciálisan "megbélyegző" szavak nélkül lehessen beszélni az elmondhatatlanul gonosz és ártalmas húzá...

 A jósors hozta úgy, hogy ma ingyenesen megnézhettem Dr. Bánki György pszichiáter beszélgetését Knapek Évával. Pár perce ért véget az online beszélgetés "Hogy bántalmaz egy nárcisztikus?" címmel. Mindkettejüknek hálás szívvel köszönöm ezt az anyagot! Rengeteg videón rágtam át magam a témában, még D-korszakom (a domináns nárcisztikus kapcsolatom) feldolgozására. Zömmel angol nyelvű anyagokhoz nyúltam-nyúlok; valahogy úgy érzem, a magyar szakma nem annyira dinamikusan, sok részletében láttatja a nárciszmezőt, mint mondjuk egy Dr. Ramani (amerikai) vagy egy Dr. Magee (ír). A mai beszélgetés ezt jótékonyan árnyalta, és a fagyosra dermedt É-iránytűmet is kissé megmozgatta egy vágyott Nyugvópont felé. Viszont. A Bánki-féle, simogatóan humanisztikus univerzumban is alapértelmezés, hogy a nárcisztikusok java része nem akar rosszat (saját megjegyzés: ezzel nem igazán értek egyet) , ám vannak a malignus (rosszindulatú) nárcisztikusok, akik igenis élvezetüket lelik mások gyötrésében. ...

Óz, a nagy varázsló történetén gyerekek milliói nőttek fel. Emlékszem, amikor gyerekként nagyon beteg voltam (kétoldali tüdőgyulladással), és sokáig feküdnöm kellett, újra és újra ezt a lemezt kértem. Akkor még bakelit lemezek voltak és lemezjátszók - ezeknek működéstanát kicsit jobban is megérthettem volna, hogy a felnőttkori játszmákat jóval rövidebb és enyhébb formában kelljen csak végigélnem.  De most nem ez a lényeg, hanem Óz történetének fő csavara, ha úgy tetszik, a Nagy Óz-féle Mindfuck. Mindenféle grandiózus trükk és bujkálás után kiderül, hogy a Nagy Varázsló csupán aprócska kis öregember, aki a varázsfüggöny mögül irányítja különféle trükkjeit. Ezért a stikliért senki sem haragszik az öregre, nem erre fut ki a történet. (Számomra pl. sokkal nagyobb fejtörést okozott, miért vágyik vissza Dorka a porlepte Kansasba.) A történet nem többről és nem kevesebbről szól, mint Dorka felfedezőútjáról, és ennek minden eleme értékes-érthető a maga módján. A forgószél, a boszorkányok, ...

 A felületes szemlélőnek úgy tetszhet, hogy a blog leginkább csak a sötét primadonnámról szól. Pedig most jön még csak a java, az igazán érdekes - mondhatni "szexi" - téma: a nárcizmus. Ezzel aztán tényleg tele van a virtuális padlás! Csoportokat, YT-csatornákat, egész terápiás karriereket húznak fel aköré, hogy a "nárciszokkal" hogy kell kertészkedni. A címet az a jelenet juttatta eszembe, amikor az Óz, a nagy varázslóban Dorka és Totó kutya meg a többiek egy hatalmas pipacsmezőre tévednek. Dorka és Totó, a két organikus lény, reagál is a pipacsok mérgező leheletére: elalszanak. A Madárijesztő és a Bádogember menti ki őket onnan. Tudhatott valamit Baum bácsi, amikor ez a jelenet kipattant az agyából!  Mostanában a pipacsok helyét átvették a nárciszok, vagyis a nárcisztikus, önimádó emberek. Régi motoros vagyok nárcisz-ügyben. Sokáig vergődtem egy dominánsan nárcisztikus ember hatása alatt. Szó szerint más kapcsolataimat hagytam elúszni az iránta érzett limerencia ...

 Nagyon-nagyon fontos momentumhoz érkeztem. A kilépési ponthoz. Újabb önkritikai kanyarral indítok. Tűnődtem, hogy a primadonnák szociálpszichológiája 1-ben leírt két gondolatom: ",,,aminek ösztönösen - és általában egyes-egyedül - ellenálltam. (Mert a többiek rendszerint beletörődve tűrnek...) S aminek eredményeként a primadonnák szep következetesen kiszorítottak-kiszorítanak engem informális (baráti, családi) csoportokból." Nem hangzott-e grandiózusan?  Nem szoktam úgy gondolni, hogy másokhoz képest több vagy jobb tudás birtokában lennék. Tehetségem, a visszajelzések alapján, talán több van az átlagosnál, viszont extravertált energiám jóval kevesebb. A mostani tudás sem saját szorgalmamon, hanem könyörtelen életleckék sorozatán múlt. A lecke érdemjegye kétféle: megszoksz, vagy megszöksz. Nos, én megtanultam megszökni. Akkor is, ha társas-társasági szemszögből nagy árat fizetek érte, és nem kis energiaráfordításomba kerül. Omega. A fizika egyik alapvetése: az ellenállás . ...

 Úgy tartják az okosok, hogy a Sötét Triád/Tetrád tornádó-magjában két fő erő kavarog: az érzéketlenség és a másokkal szembeni kihasználó viselkedés . Valamennyi torzulást áthatja a negatív emberkép, tehát abbéli meggyőződés, hogy az emberek gyengék és esendőek (Szép et al., 2018.). Nohát, nohát, mily ismerős kifejezés kopogtat. Sok gyenge  hülye, nem is az ő hibája hát, hogy durván lealázza és kihasználja őket. Birka nép. Hol is találkoztam ezzel a gondolkodási panellel? És mi is áll a képlet másik oldalán? Csak nem az, hogy ő maga viszont hibátlan és csodálatos ? Na jó, mondhatnák erre a különösen vájtfülűek. Ez eddig nem egyéb, mint rosszindulatú nárcizmus, azért ez még nem mondható pszichopátiának. A szépen kifejlett klinikai pszichopátia gyakran a társadalom büntetésével találkozik, mehet az illető rács mögé. Mert annyira antiszociálisan viselkedik, gyakran függő, nem ismer határokat, hogy célját elérje, és másokon akár kriminális módon is képes átgázolni. Igen, ez ...