Primadonnák és ellenszereik

 Ahhoz, hogy a gyakorlatban is kezelhetővé szelídíthessem saját különbejáratú emberi tűzoltószirénám, a Sötét Primadonna káros jelenségét, hiába is várnék spontán külső megoldást. Vajmi kevés az esélye, hogy a fényességes hölgy átadja magát egy hosszas és rögös önismereti útnak. Az olyan ezoterikus kiruccanások pedig, mint a reiki vagy a hangtálazás, valljuk be: annyit érnek az ilyen torz személyiségnek, mint vak embernek a farba rúgás. Nem véletlenül írtam, hogy kommunikációja hemzseg a félsátáni, szemétdombról küldött morzejelektől. A trükk csak annyi, hogy észben kell tartani: ő nem szabad, felnőtten kidolgozott akaratból ilyen. Nem ő beszél, hanem a fejében fészkelő, elpusztíthatatlan gonosz. Mrs. Downstairs. Aki látta és nem érti a Longlegs filmet, különlegesen szimbolikus élményt hagyott ki. Én magam szétspoilerezve vágtam neki, bevallom, a hype és a Nick Cage-várás is hajtott. (Néztem pl. a Renfieldben, hogy mennyire jól áll neki, és milyen jól tűri az embertelenül torz sm...

  Salar Jung Museum, India Imádom. Imádom, hogy ez a kép csak úgy nyer értelmet, ha rákattintunk, és teljes egészében hagyjuk kibomlani.  Erről még lesz szó, nem is kevés.

  Csináltam egy kis kedvet a mostani bejegyzéshez? Remélem, hogy meta-szinten mutathattam be ezáltal a REW gomb erejét. Ilyen apró ötletmagocskákból születnek meg a posztjaim, melyeknek kötőanyaga a tiszta flow és kreatív szabadság.  Ez egy olyan hely, ahová a Sötét Primadonna semmilyen erőfeszítéssel nem tud engem követni, és - nemrég rájöttem - élőben is csak kullogna utánam e téren. Meg mondjuk sok más téren. Talán ezért is ordít ennyire.  Bizony, bőgőmajom. Messze, messze elmaradsz tőlem tálentum terén.  Szóval most, hogy rögzítettem M gyenge pontjait (a legfontosabbat csak fejben, azt itt nem írom le) és bőven ejtettem szót a "hülye stílusáról" (ez a párom és szülei szava járása az ő tévedhetetlen háta mögött)... Két nem várt  forrásból  is kaptam megerősítést, mindkettő mozgóképes anyag, amit annyira szeretek. A rövidebbik éppen jókor jött, a hosszabbikat meg annyira durván beharangozták a kedvenc amerikai horrorcsatornáim, hogy nagyon hosszúnak tűnik...

 Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak, amikor a Férfi Primadonnám a Youtube-on videót tett közzé a Szolnoki Kalandparkban történt brutális gyermekbántalmazás témájában. Mintha ő maga nem tartozna a sorozatos, sötét bántalmazó seggfejek sorába, aki a neki alárendelt hallgatók kiszolgáltatottságával él vissza. Ennyit róla. A Szolnoki Kalandpark előtt pedig hatalmasan megemelem kalapom, hogy nem mentek el a zavart és síró gyerekcsapat furcsa viselkedése mellett (nyilván nem ilyen hangulatban szoktak távozni a vendégek), és visszanézték a kérdéses felvételeket.  Ugye, milyen jó kis találmány az a REW gomb? Az én fejemben kicsit túl gyakran és túl fájóan pördül meg, de ezt azóta sokféle módon megtanultam kezelni. Soha nem fogom ugyanakkor megérteni azt a kényelmes álláspontot - az öt évvel ezelőtti incidensem után a párom húga jött ezzel -, hogy "ne nézzünk hátra, csak a jövőbe". Frászkarikát.  A tudatos REW az egyik legnagyobb jótétemény lehet, mellyel magunk fejlődését sz...

 A kreatív különbség, amely elválasztja az alkotó erejű embert a hataloméhes Sötétektől, elképesztően változatos és kimeríthetetlen muníciót rejt számomra. Egyik oldalon újra és újra megdöbbent, mennyire egy kaptafára megy az elvileg sokféle egyedből álló emberi faj (lélek)gyilkolós játszmakészlete.  Szerintem ez teszi sötétté és szánalmasan bornírttá a Hatalom Sötét Gyökereit. Későn érkeztem el annak informált belátásához, hogy a hatalomvágy jóval egyetemesebb mozgatórugó, mint a szeretet. Ja. Ez van! Szóval ennek elfogadásához sok-sok porrá zúzott remény és még több türelmes terápiába járás vezetett. Pedig "egyszerűen" csak el kellett jutni ahhoz a felismeréshez, hogy a Sötét Gyökereknél nem a  tettet  kell nézni, hanem a szándékot.  Fordított jog, ha úgy tetszik. Ez mind szép és jó, de csak elvi szint. A gyakorlatban a világ rendjébe vetett őshitem akkor fog visszatérni, amikor bizonyos számú Goldfrapp-kredit összegyűlik nálam. Ha tudod, akkor tudod, hogy mi ...

 Ha már eszembe jutott D, ő hozta az első kiváló példát arra, hogy még a legkeményebbnek látszó Sötétek is képesek elszólni magukat. Bántási rohamai szünetében bókolt a külső adottságaimra, az eszemre és az érzékiségemre is. Ám ezzel úgy voltam, hogy nyilván olyanokat mond, amiket minden nő szívesen hallana. Egyszer viszont mohó hangsúllyal kibökte, miért járogat mindig vissza hozzám, mi foglalkoztatja bennem - azóta is ezt tartom az egyetlen spontánul autentikus bókjának: - Nem hiszem el, Szofi. Nem tudlak sehová besorolni! Bizony. Lehet rám kígyót-békát kiabálni, de az tuti, hogy ismerem a meglepetés erejét. Amiért otrombán megköpködsz, az a legnagyobb ellenséged, drágám: a be nem sorolható outside the box gondolkodásom. Márpedig a hatalomra éhes nárcisztikusok épp ettől borulnak ki a legjobban: ha valaki nem játssza konzekvensen a behódoló szerepet. Emlékeztek, erre még a gonosz professzor úr esetében ébredtem rá. Borítottam a szerepeket, és sarokba szorult a nagy király. Bár ...

 A válságkommunikációs technikákhoz nem szabad félelemből nyúlni, de a túlzott naivitás se célravezető. Kifejezett gyengeségemnek tartom, hogy naivan túl sok esélyt adok az embereknek. Hiányzik belőlem az egészséges fenntartás, talán épp azért, mert ismerem a visszautasítottság szörnyű fájdalmát, ezt tükrözöm másokra. Valahogy az a remény hal meg bennem utoljára, hogy a rosszak is változhatnak.  Persze volt egy kakukktojás, D, akihez  - és akinek hullámzó gonoszságához - megmagyarázhatatlan szexuális vonzalom kötött, holott untam és az idő előrehaladtával meg is utáltam a társaságát. Ő is bántalmazó családból jött, vastagon kihúzva a "könyörtelen mércék" sémát az anyjától. Ezt aztán, miért is ne, azóta is másokon veri le. A fura limerenciát, ami iránta fűtött, hál'istennek nem tapasztaltam azóta senki mással. Ami viszont biztos, hogy ott és akkor megtanultam: az ilyen viselkedés mentális betegségre utal. Az ilyen halálfalókat a másik ember fájdalma mozgatja. A fájdalom ok...

 Emlékszem, amikor az első írásbeli megsemmisítő csapást mérte rám a Sötét Primadonna, teljes mértékben el is érte a célját. Megsemmisültem. Csak bámultam a néma, mégis ordító képernyőt, és bőgtem tehetetlenül. Még az akkori párom - akivel már jócskán elhidegült a kapcsolatom addigra -, még ő is ijedten kérdezte, mégis mi történt... mitől vagyok így összezuhanva. Nem sejtettem, hogy ez még csak enyhe bemelegítés a tűzokádó házisárkány irányából. A mostani eszemmel már elemeire tudom bontani ezt a méltatlan, szadista, a hatalomféltés forró szurkától csöpögő támadást. Ilyet jóérzésű, intelligens ember nem ír. Zavarodott fájdalmam el is borított, emlékeim szerint nem is tudtam érzelmileg és "fejben" koherensen reagálni. Akkor ugyanis még nem sejtettem, hogy érdemben nincs is mire reagálni! Ne feledjük, ez a nő sötét. Ezt nemcsak a hétköznapi értelemben vett mérsékelt intelligencia miatt írom. A Sötét Primadonna csupán utolsó hajtása egy mélyen gonosz - igen, gonosz - közegnek. A...

 A logikus és erkölcsileg igazolható lépés helyett - tehát ahelyett, hogy performatív sallangok nélkül, őszintén bocsánatot kért volna legalább Édesapámtól, optimálisabb esetben tőlem is ... (belülről jövő keserű kacaj)   - a Sötét Primadonna azt tette, amit az extrovertált, saját hangjukba és véleményükbe szerelmes nárcik szoktak. Sajtóközlemény jellegű üzenettel ereszkedett le hozzám, ugye az idiótához, kábé két évvel az incidens után, decemberben. Néhány fordulat maradt meg bennem, még mindig hihetetlen ez az abszolút out-of-touch szint, felteszem, néhány csipet kamillával: "Ilyenkor, karácsony közeledtével gondolunk egymásra..." (közhely, bullshit 100%) "Ideje, hogy normalizáljuk a kapcsolatunkat." (!!! - na itt már nem hittem a szememnek) "Mivel a két fiúnak fontos a családi érzés..." (??? - miért, neked nem, drágám?) "Megígérem, hogy ha találkozunk, nem fogok jelenetet rendezni..." (OMFG ROTFL LOL XD) Krisztusom! Ez súrolja nálam Mr. Darcy ...

 Zuhogó, június végi eső. Csodálatos alkalom arra, hogy végre az érem fényesebbik oldalát is megvillantsam. Szemét ügy ez a primadonnákkal, de hatalmas előrelépés, hogy idáig is eljutottam. Minden eddigi tanulásom, alakuló életbölcsességem benne van a mostani hozzállásomban. A közhelyes tanács persze az lenne (a mondat, amitől a fogam megcsikordul): "Engedd el!" Persze, hogyne. Az élet letapadt, eltályogosodott, betokosodott problémái csupán könnyű lufik, elég őket elereszteni a levegőben, mi? Hogyne, hogyne... Nem. Ennél sokkal jobb a belső munkám gyakran sáros, koszos, véres folyamata. A legdurvább esetben, a Sötét Tetrád személyiség esetén úgy érzem: bármennyire fáj, bármilyen hentelő durvasággal dobott engem ki az életéből - hát szívességet tett nekem! Ott, közte és az anyja közt valami nagyon durva szimbiózis bontakozott ki a Kormánypárt elveivel és a felcsúti gömböccel, mint Erős Férfival. Ha nem ST, akkor én szakítottam volna meg nem sokkal a sötét folyamat után a kap...