Primadonnák és ellenszereik

 Még egyszer kiemelem, a rend kedvéért: nem a kriminális szadzimusról, hanem annak mezei változatáról  (everyday sadism) van szó. „Olasz család!” szokta rikoltozni a sötét primadonnám, alátámasztandó, hogy miért csak üvöltve bír konfliktust kezelni. Hát, nem tudom. Nekem ez inkább egyszerű magyar bunkóság . Leüvölteni, lealázni mindenkit, amikor csak az ő kedve tartja. Ez amolyan turbó-góttabis színvonal. De mondjuk a Góth Tabi legalább befutotta a zenei karrierjét. Ő az egyik a két családi primadonnám közül. A másik - na az is elég sötét hölgyike - az alapcsaládom anyai ágának mindennapjait keserítette egy hírhedt balhéja előtt. Azóta már nem járunk össze vele. Az ördög is sírva fogja elvinni szerintem. A mostani sötét primadonna viszont a választott családomban pöffeszkedik (emlékszünk, mint örökös és teljhatalmú vezér). Volt nekünk egy gyerekkori vonalunk, emlékszem a szörnyű családjára - azok is szerettek alázni, lehülyézni engem, de én legalább csak a szomszéd kislá...

 Az előző bejegyzésből lejöhetett az a kérdés, hogy az ábrázolt hatalmi játszmából mi a primadonnák tartós haszna. Elkaszáltak egy "gyenge"  példányt. De az, kudarcának tudatában, leporolja magát és sebeit nyalogatva odébb kotródik. Vagy mégsem? Hol van itt a hosszú távú nyereség? A klasszikus játszmaelmélet szerint - akár a tranzakcióanalízis, akár a modernebb sématerápiás vonal mentén indulunk el - minden zsák megtalálja a foltját. Minden agresszorra jut egy neki megfelelő, tartós tápanyagként (supply) szolgáló áldozat. Ezt lehet hosszan rágcsálni, volt elég terápiás gyakorlatom benne. Most inkább egy kegyetlenségében találó filmes jelenet jut eszembe, a Speak No Evil című iszonyatosan frusztráló mindfuck-filmből. A halk szavú, mindig udvarias dán áldozatok megkérdezik holland agresszoraiktól, már a véres végjáték közben: - De hát miért teszitek ezt velünk? - Azért, mert hagyjátok. Uff. De utáltam ezt a filmet. Azt hiszem, a leginkább azért váltott ki parázs érzelmeket a n...

Önkritikai kanyar jön. Felmerülhet a kérdés: Ha ennyi "primadonnám" volt/van, nem lehet, hogy simán nekik van igazuk? Jóllehet a stílusuk bunkó, de hátha meglátnak bennem valami univerzális rosszat? Nem lehet. Olyan szerencsém van, hogy minden primadonnás válságomra jutott egy terápiás szakasz összesen három terapeutával. Egyikük sem finomkodott, velem is volt egy rakat tennivaló. De hogy sötét árnyék-agresszor lennék, erkölcstelen és - mi is volt még? - minősíthetetlen stílusú, valamint bölcsődés szinten állna a viselkedéskultúrám... nos, ezt egyikük sem állította. Annál gyakrabban került elő a projekció fogalma.  Magyarán szólva,  a sötét agresszorok kiválóan rám tudják önteni saját torzulásaik okozta rejtett frusztrációikat . Mint az a tekergő fejű, hányós kislány az Ördögűzőben. (Nem kizárt, hogy a primadonnákon is hivatásos ördögűző segítene, hozzájuk a pszichológus kevés.) A másik ok, amiért nem tartom valószínűnek, hogy az én tornyomban lenne a hiba... nem más, mint a ...

 Vicces, hogy ez a nagyon sötét, nagyon fenyegető szó épp arról a primadonnámról jutott eszembe, akit a legkevésbé intelligensnek tartok. Ő amolyan kicsit sötét, kicsit fenyegető személyiség. És kicsit szánnivaló is, amint beláttam a primitív taktikái mögé. Egy szó, mint száz: nála tűnt fel először, hogy nem a gyűlölködő, másokat alázó kommunikációs stílusa a legmegdöbbentőbb. Pedig ő komplett kis esszéket szánt annak kifejtésére, mennyire nullának tart engem. Időt s energiát nem kímélve, számos szó- és írásbeli gyűlölettirádával szórt meg engem az évek során. De amíg szavainak nettó súlya alatt vergődtem, nem jutott lelki energiám a bruttó érték észlelésére.  A bruttó érték pedig nem más, mint a szadizmus . Az, hogy a drága kis hangszóró  érzékelhető örömét leli a bántásban . Már nem kommunikáltam ezt felé (mert minek). Aki ennyi élvezetét leli mások fájdalmában, nem egykönnyen mond majd le erről. Környezetem visszajelzései alapján másokba is szeret belemarni . Ez a konk...

 " Minden erkölcsi határt alulmúlsz. El is mondom mindenkinek a környezetemben !" (J) "Az emberek többsége óvodás korára megtanulja, hogy kell viselkedni. Neked ez nem sikerült a mai napig. " (M) " Bizonyos emberektől semmit nem lehet elvárni." (D) " Minősíthetetlen volt a stílusod, nem alacsonyodom le többet ilyen emberhez . De még szépíthetsz, ha legközelebb az én pártomra szavazol" (É) A fenti kijelentések csupán szemelvények négy különböző primadonnától. Az én kérdésem mindössze annyi: mi vihet rá egy embert ennyire nevetségesen végletes, sommásan porig alázó kijelentésekre? A simán kivastagított részek a legárulkodóbbak. A primadonnák ugyanis imádnak másra, másokra, legfőképpen egy ellenfelük által nehezen behatárolható tömegre hivatkozni, amely alátámasztja lesújtó véleményüket. Mai eszemmel már tudom, hogy ez mennyire röhejes taktika. De - a kérdés még mindig ugyanaz - miért?  Megfejtési kísérleteim a következő posztokban. 

 Hát persze, hogy lehetsz. Csak gyök kettő. Egy-két férfi primadonna (vagy, ha az olasz szót vesszük alapul, "prima-uomo" vagy divo) szintén az utamba került. De a férfiak hozzáállása a hatalomhoz sokkal egyszerűbb és egyértelműbb. Igaz, tudnak ők is érzelmi zsarolással, ellehetetlenítéssel élni. Ám ezeket a manővereket sokkal egyszerűbb leleplezni és kezelni, mint a nőknél. Igen, volt olyan férfi primadonna az életemben, aki oktatásban betöltött hatalmi szerepét már sok - általában női - hallgatója megzsarolására használta. Azok szépen be is feküdtek neki, mert olyan speciális diploma megszerzéséről volt szó, amihez csak faszikámon keresztül lehetett hozzájutni.  Csak hát elkövette azt a szarvashibát, hogy összeismertetett a felettesével, még amikor nem volt baja velem. Szerencsére abban az időszakban terápiába is jártam, és a terepautóm biztatott arra: írjak hivatalos panaszt a felettesnek. Meg is lett az eredménye: a tanszék fennállása alatt először biztosítottak nekem ker...

  By the pricking of my thumbs, something wicked this way comes.         Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg. A Macbeth zseniális mondása mai napig érvényes, egyebek közt a primadonnákra is. Mostanában hallottam egy YT-videóban ennek a mondásnak kicsit hétköznapibb változatát. Miről ismerszik meg a nárcisztikus, önimádó és hataloméhes ember? Arról, hogy ha belép egy szobába, azonnal kitölti a teret a jelenlétével.   Az már biztos. Erőszakos, harsány és/vagy szakadatlanul magáról beszél a primadonna. (Van köztük inkább a Sötét Tetrád felé hajló delikvens, ő csendesebb - és van az ostobán hisztrionikus, ő meg ordít.) Természetesen nincs olyan téma, melyhez ne ő értene a legjobban. A másfajta hozzáállást különféle eszközökkel bünteti. Nem tudja elviselni, ha egy beszélgetésből kimarad, ugyanakkor betegesen paranoid. Ez azt jelenti, hogy azokra is gyanakszik, akikkel szépen aranyosan társalog. A rohadó narancs jegyében természetesen mindannyian ism...

" ... a konzervatívok balratolódásával törvényszerűen légüres tér keletkezik ott, ahol eddig ők voltak, s ezt a korábban nemes elvek és fennkölt eszmék által betöltött légüres teret azok az elvtelen politikai szerencselovagok fogják betölteni - vulgarizmussal, gyűlöletkeltéssel és szinte mindig a "normalitás visszaállításának" jelszavával - akiknek a legfőbb politikai képessége éppen a légüres terekbe történő benyomulásban és mások gyengeségeinek, vagy hibáinak könyörtelen és gátlástalan kihasználásában áll." Váratlan helyről, egy politikai elemző esszéjéből merítettem ihletet ma. Nem tudtam eddig ugyanis, hogyan fogalmazzak arról a gátlástalan mocsokságról, amivel a primadonnák révén sokszor találkoztam, aminek ösztönösen - és általában egyes-egyedül - ellenálltam. (Mert a többiek rendszerint beletörődve tűrnek...) S aminek eredményeként a primadonnák szep következetesen kiszorítottak-kiszorítanak engem informális (baráti, családi) csoportokból. Az ugyanis nem el...